-Drágám...Nyugodj meg!-Fogta meg apu anyu kezét, hogy lenyugtassa.
-Én sem értem ezeket az embereket, amúgy...-Vontam vállat.-Gvertical egy remek ló...És ha normális módon tanították, idomították volna be akkor most nem lenne ilyen.-Ráztam meg a fejem.
-Sajnos vannak ilyen emberek.-Szólt közbe Bobby.-Én is ismerek, nem is egy olyan embert, akik erőszakkal akarják idomítani a lovukat...Ez a lehető legrosszabb módszer...
-Bizony.-Bólintott apu.
-Na jó...-Álltam fel.-Én befejeztem a vacsorát.Köszönöm, finom volt.-Mondtam, majd felmentem a szobámba.
Leültem az íróasztalomhoz és a Jessica-ról és Shadow-ról készült képet néztem, ami ott volt az asztal sarkában...
-Mit csinálja, Jess?-Kérdeztem halkan.-Gvertical remek ló...De sok munka van vele...És...Félek, hogy ez nem fog menni...Belefáradtam...Belefáradtam már ebbe, Jessica...-Borultam az asztalra és halkan sírni kezdtem...-Mit tehetnék?!Segíts nekem!
***
Még kimentem az istállóba, hogy megnézzem a lovakat.
Az utolsó bokszhoz léptem, amiben Gvertical kapott helyet.
-Szia Gvertical...-Mosolyodtam el.A mén érdeklődve nyújtotta előre hosszú, kecses nyakát, majd miután meggyőződött róla, hogy nem akarom bántani előrébb lépett és a fejét kidugta felül.-Csak...Gondoltam megnézlek...-Nyújtottam ki a kezem, amiben egy mentolos cukorka volt.Megszaglászta, aztán óvatosan elvette és elropogtatta.-Rá kell jönnöm a múltadra.És el kell érnem, hogy megbízz bennem.-Motyogtam, miközben az orrát simogattam.-Megtanítalak szeretni és bízni...-Elmosolyodtam, mikor megbökte a kezem.-Jó éjt nagyfiú...-Suttogtam, majd kimentem...
Visszamentem a házba, lezuhanyoztam, fogat mostam, aztán mentem aludni...
***
Másnap reggel pihenő napom volt, vasárnap.De persze szombaton és hétvégén tízig aludhattam...Szombaton viszont a szokott időben keltem mindig, hatkor.És csak a vasárnapot pihentem.
Kilenckor kikeltem az ágyból, bementem a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam.Fogat mostam, kifésültem a göndör hajam és felkentem magamra egy kis szempillaspirált.Mint minden reggel...
Aztán mentem öltözni.Úgy döntöttem, hogy még várok egy kicsit Gvertical képzésével, elmegyek, kilovagolni egyet.
Egy világos barna lovaglónadrágot és egy zöld, csíkos pólót vettem fel.A földszintre lementem...Anyu a konyhában volt...
-Jó reggelt...-Mosolyogtam rá.
-Neked is...Itt a reggelid.-Tette le elém a pirítóst és a narancslevemet, amihez hozzáláttam.
-Apu?-Kérdeztem, mikor betettem a mosogatógépbe a tányért és a poharat.
-Jött egy új, fiatal lovászsrác.Őt vezeti körbe.-Felelte anyu.-És...Meg kell, hogy jegyezzem...Nagyon helyes.-Kuncogott.
-Anyu...Te férjezett asszony vagy.-Forgattam meg a szememet, majd felkaptam egy almát, egy puszit nyomtam az arcára, felhúztam a csizmámat és mentem az istállóba...
-És végül Ő Cindrella...-Hallottam meg apám hangját.-És persze a csikója, Sparkle.
-Jó reggelt...-Köszöntem halkan, ezzel megzavarva a beszélgetést.Mind a ketten felém fordultak.
-Áh, kicsim...-Mosolygott rám apu.-A legjobbkor...Ő az új lovászunk.
-Szia...Kelly vagyok.Kelly Drent.-Mosolyogtam rá, kezet nyújtva.
-Öhm...Lucas Everest.-Viszonozta a gesztust egy kis fáziskéséssel.
-Szóval...Akkor a körbevezetéssel megvagyunk.-Szólalt meg apu, megtörve a kínos csendet.
-Apu...Gvertical idomítását még halasztom 1-2 óráig...Kilovagolok Shadow-val...Ha nem gond.-Motyogtam.
-Oké, rendben.De ne hajtsd nagyon.-Mondta a fekete mén felé pillantva.
-Dehogy...-Ráztam meg a fejem.-Öhm...Lucas...Van kedved jönni?-Kérdeztem, mire apámra pillantott, aki mosolyogva bólintott.
-Oké, szívesen.-Bólintott mosolyogva.-Kit nyergeljek?
-Dakotát.-Mutattam a Colorado Ranger kanca felé.Hozzá láttunk a munkához...
***
Mér felnyergelve vezettük ki a lovainkat, aztán felültünk az istálló előtt.
-Merre?-Léptetett mellém Lucas.
-Csak gyere utánunk...-Mosolyogtam rá.-Kimegyünk a forráshoz...
Elindultam az egyik erdei ösvény felé, ami kiszélesedett, így egymás mellett tudtunk lovagolni.
-Honnan jöttél, Lucas?-Kérdeztem kedvesen.
-Inkább csak Luke...Mindenki így szólít.-Mosolygott rám.-Amúgy...A városból.
-Régóta lovagolsz?-Kérdeztem, mire bólintott.
-Négy éves korom óta.Az apám díjugrató...Volt...Egy baleset miatt lebénult deréktól lefelé.A lova ráesett egy rosszul ugrott akadály után...-Mondta halkan.
-Oh...Sajnálom...-Mondtam.-Várj csak!az apád...Véletlenül nem Joshua Everest?!-Kérdeztem hirtelen.
-De...Ő az.-Bólintott mosolyogva.
-Hú...Hatalmas rajongója voltam.-Vallottam be.-És a lovát, Pegazust is imádtam...Kár, hogy el kellett altatni szegényt.
-Igen...Apu is nagyon nehezen fogadta.Amikor magához tért a kórházban nem is magával foglalkozott...Rögtön azt kérdezte: "Mi van Pegazussal?!Ugye semmi baja?!".
-Gondolom nehezen érintette.-Bólintottam együtt érzően, majd balra fordultunk, egy kicsi ösvényen.
-Vágtázunk egy kicsit?-Kérdezte, mire bólintottam.Megsarkalltuk a lovakat, akik boldogan ugrottak vágtába és meg sem álltunk a forrásig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése