Másnap reggel felkeltem és egyáltalán nem voltam fáradt.Kipattantam az ágyból, elrohantam a fürdőbe a regeli teendők elvégzésére és mentem öltözni...
Egy sárga csőtop, farmer, balerinacipő, kiegészítők, parfüm és kész ( http://www.polyvore.com/cgi/set?id=30245522 ).
Felkaptam a fekete tatyimat és mentem le...
-Mentem suliba!-Kiáltottam be a konyhába anyunak, majd siettem kifelé...
***
-Na...Ugye tudod, hogy mesélned kell!-Támadott le Dessy és Sandra azonnal a suli udvarán.
-Mi volt?!-Kérdezte Sandra.
-Semmi...Öhm...Elhívott randizni.-Pirultam el.
-És ez semmi?!-Visította Dess, majd a nyakamba vetették magukat...
-Lányok!Ha megfojtotok akkor nem tudok elmenni majd...-Toltam el őket nevetve.
-Gratulálunk, Kelly!-Nevetett Sandra.-És...Tudod már, hogy mit veszel fel?
-Hova mentek?-Érdeklődött Dess is, majd leültünk egy padra az udvaron.
-Hát...Azt mondta, hogy moziba, aztán vacsora...És még nem tudom mibe megyek...Nem jöttök át segíteni majd?-Kérdeztem.
-Persze!-Vágták rá egyszerre.Becsengettek, mi meg elindultunk a szekrényeinkhez.
Betettem a táskámat éppen, mikor megpillantottam Briant és a haverjait.Amint a srác észre vett elmosolyodott és elindult felém.Mögötte meg három haverja...
-Hé...Szia, Kelly!-Mosolygott rám, mikor odaért hozzám.
-Szia...-Mosolyogtam vissza.
-Öhm...Ma hány órád lesz?
-Öt.-Feleltem.-De...Szerintem senki nem csinál semmit, mivel...Az utolsó hét van és...Szerintem azt csinál mindenki amit akar.-Vontam vállat.-Neked?
-Öt...-Felelte vigyorogva.-Ha jól hallottam pókerezni készülnek nálatok a srácok...Lehet átugrunk egy körre...-Lökte el magát a szekrénytől.
-Oké...Akkor...Majd találkozunk.-Mosolyodtam el.-Szia...
-Szia!-Intett és el is mentek...
Beléptem a terembe, mindenki mindenkivel beszélgetett, nevetgélt.Volt aki zenét hallgatott fülhallgatón, voltak akik kártyáztak, meg egyéb dolgok.A tanárunk pedig?!Az osztályfőnökünkkel voltunk egész héten, Mr.Rodger-rel.Ő bőszen olvasta a napi hírlapot az asztalánál.
-Jó reggelt, sziasztok!-Köszöntem mosolyogva, majd leültem az padomhoz.
Carl, az osztály nagymenője levágódott mellém...
-Hali!Hallottam...Brian-nel vagy?!-Kérdezte hátra dőlve.
-Kitől hallottad?-Vontam fel a szemöldökömet.
-Hát...Úgy kb. a suli arról beszél, hogy Brian-nel voltál a Pizzásban, plusz hazavitt, meg...Ilyenek.-Vont vállat.-Szóval?!
-Nem mint hogyha olyan...Sok közöd lenne a magánéletemhez, de...Nem.Még nem vagyunk együtt.-Ráztam meg a fejem.
-Még?!De...Akkor szóval együtt lesztek.-Kérdezte
-Nem tudom, Carl...-Sóhajtottam hátra dőlve.-Ahogy majd sikerül.De...Ígérem, neked fogok először szólni, ha összejöttünk, oké?!
-Oké.-Vigyorodott el, majd felállt és elment...
Megráztam a fejem és a fülhallgatómon elkezdtem zenét hallgatni.
Az óra elkezdődött és rá öt perc múlva nyílt az ajtó...Brian és néhány srác jött be...
-Beugorhatunk egy körre?!-Léptek oda a pókerezőkhöz a srácok.
Brian viszont...Észrevett engem és odajött.
-Szia!Leülhetek?
-Szia!-Mosolyogtam rá.-Persze, nyugodtan.-Bólintottam.Kinyomtam a zenémet és felé fordultam.
-Látom itt is zajlik az élet...-Nézett körbe.
-Ja...Habár...Én unatkozok.-Vontam vállat.
-Na...Akkor most már nem fogsz unatkozni!-Dőlt hátra mosolyogva.-Akkor...Hova lenne majd kedved elmenni?
-Hát...Én mindenre vevő vagyok.-Vontam vállat.-Oda viszel, ahova gondolod.Csak...Ne kelljen kiöltözni és kész.-Mosolyodtam el.-Azt...Nem annyira szeretem.
-Az...Anyám nagyon kíváncsi rád és felvetette, hogy...Eljöhetnél hozzánk egy családi vacsorára.Érted megyek és haza is viszlek majd.És...Ki sem kell öltözni!
-Oké, szívesen!-Bólogattam.-Már persze ha nem esznek meg a szüleid...-Pirultam el.
-Nem...Eddig még senkit nem ettek, vagy öltek meg.-Rázta meg a fejét nevetve.
-Oké...Akkor nekem oké.-Bólintottam kuncogva.-Amúgy...Carl nagyon érdeklődött.-Tereltem el a témát.
-Miről?
-Rólad és rólam.Állítólag...Az egész suli arról beszél, hogy van köztünk valami, mivel együtt voltunk a Pizzásban meg hazavittél...Mondom...Gratulálok...-Horkantottam.-Mint az oviban...Beszélgetünk és máris a családfánkat tervezik!
-Nyugi...-Vont vállat.-Ez mindig is így ment...Tudod...A hírnév.-Látványosan kihúzta magát.
-Hé!Ne struccozz!-Vágtam hasba.Egyszerre nevettünk fel.
***
-Hát...Akkor sziasztok!Holnap találkozunk.-Intettem morcosan Sandra-éknak.
Ő és Dessy ma kocsival mentek.Én meg...Várhatok arra az ostoba buszra egy órát!
Leültem a padra és a cipőmet kezdtem el tanulmányozni.
Megállt egy kocsi előttem és én felpillantottam...A fekete Dodge Viper ablaka le volt húzva és a sofőr rám mosolygott.
-Elvigyelek, Kelly?!-Kérdezte kedvesen.
-Öhm...Hát...Az neked kerülő lenne.-Álltam fel bizonytalanul.
-Nem baj.-Vont vállat.-Na!Gyere, szállj be...Elviszlek!
-Oké...Köszi.-Beültem mellé és elindultunk.
-Sőt...Ezentúl mindig hazaviszlek.Tök unalmas lehet órákat várni a buszra...-Mondta, majd az Armani napszemüvege mögül rám pillantott...-Hm?
-Öhm...Nem...Azért ez már...
-Nemet nem fogadok el, szóval...Igen, vagy igen?!-Rázta meg a fejét vigyorogva.
-Ahj...Szörnyű vagy!Mondták már?!-Dőltem hátra.
-Ja...Egy páran.-Vont vállat.
-Elárulom neked, hogy nem hazudtak.-Mosolyodtam el.-De nyugi...Nem vagy egyedül...-Bámultam ki az ablakon.
A kocsi befordult a bekötőútra, aztán néhány perc múlva megállt a házunk előtt.
-Pénteken...Este hatra itt vagyok érted, oké?-Vette le a szemüvegét.
-Túl kedves vagy velem...-Mosolyodtam el.
-És az baj?
-Nem...Dehogy...-Ráztam meg a fejem.-Csak...Mindig zavarba hozol és inkább az zavar.-Igen, most is elpirultam...Juhé!...
-Nem direkt csinálom, csak...-Nem fejezte be a mondatot.A tekintetét lekapta rólam és kibámult a szélvédőn.
-Csak?
-Kelly...Én...Nagyon kedvellek téged.És nem is értem, hogy eddig miért nem vettelek észre.Pedig...Ott voltál mindvégig előttem.-A szeme sarkából rám pillantott, a reakciómra várva.
-Én is...Nagyon kedvellek, Brian, csak...Félek, hogy Te is olyan vagy, mint a többi srác.Nem akarok csak egy trófea lenni, érted?-Beharaptam az alsó ajkam és kiszállni készültem.
-Várj!-Ragadta meg a kezem.Visszaültem és ránéztem.-Te...Te soha nm lennél csak egy trófea...Én...Komolyan gondolom ezt, Kelly...
-Én is, ezért nem kell sietnünk...A randi az oké meg minden, de...Nem akarok csalódni benned.Ugye megérted?!
-Igen, persze.-Bólintott.Elengedte a kezem.-És igyekszem...Én sem akarom, hogy csalódnod kelljen.
-Én most megyek...Oké?-Kiszálltam a kocsiból és átballagtam az Ő oldalára.-Majd beszélünk...
-Ja...-Bólintott mosolyogva.
Adtam neki egy puszit és hátrébb léptem.
Ő integetve elhajtott, aztán én megfordultam...
Mosolyogva, rózsaszín ködben úszva indultam az istálló felé...
