5.Fejezet: Trófea

Másnap reggel felkeltem és egyáltalán nem voltam fáradt.Kipattantam az ágyból, elrohantam a fürdőbe a regeli teendők elvégzésére és mentem öltözni...
Egy sárga csőtop, farmer, balerinacipő, kiegészítők, parfüm és kész ( http://www.polyvore.com/cgi/set?id=30245522 ).
Felkaptam a fekete tatyimat és mentem le...
-Mentem suliba!-Kiáltottam be a konyhába anyunak, majd siettem kifelé...
***
-Na...Ugye tudod, hogy mesélned kell!-Támadott le Dessy és Sandra azonnal a suli udvarán.
-Mi volt?!-Kérdezte Sandra.
-Semmi...Öhm...Elhívott randizni.-Pirultam el.
-És ez semmi?!-Visította Dess, majd a nyakamba vetették magukat...
-Lányok!Ha megfojtotok akkor nem tudok elmenni majd...-Toltam el őket nevetve.
-Gratulálunk, Kelly!-Nevetett Sandra.-És...Tudod már, hogy mit veszel fel?
-Hova mentek?-Érdeklődött Dess is, majd leültünk egy padra az udvaron.
-Hát...Azt mondta, hogy moziba, aztán vacsora...És még nem tudom mibe megyek...Nem jöttök át segíteni majd?-Kérdeztem.
-Persze!-Vágták rá egyszerre.Becsengettek, mi meg elindultunk a szekrényeinkhez.
Betettem a táskámat éppen, mikor megpillantottam Briant és a haverjait.Amint a srác észre vett elmosolyodott és elindult felém.Mögötte meg három haverja...
-Hé...Szia, Kelly!-Mosolygott rám, mikor odaért hozzám.
-Szia...-Mosolyogtam vissza.
-Öhm...Ma hány órád lesz?
-Öt.-Feleltem.-De...Szerintem senki nem csinál semmit, mivel...Az utolsó hét van és...Szerintem azt csinál mindenki amit akar.-Vontam vállat.-Neked?
-Öt...-Felelte vigyorogva.-Ha jól hallottam pókerezni készülnek nálatok a srácok...Lehet átugrunk egy körre...-Lökte el magát a szekrénytől.
-Oké...Akkor...Majd találkozunk.-Mosolyodtam el.-Szia...
-Szia!-Intett és el is mentek...
Beléptem a terembe, mindenki mindenkivel beszélgetett, nevetgélt.Volt aki zenét hallgatott fülhallgatón, voltak akik kártyáztak, meg egyéb dolgok.A tanárunk pedig?!Az osztályfőnökünkkel voltunk egész héten, Mr.Rodger-rel.Ő bőszen olvasta a napi hírlapot az asztalánál.
-Jó reggelt, sziasztok!-Köszöntem mosolyogva, majd leültem az padomhoz.
Carl, az osztály nagymenője levágódott mellém...
-Hali!Hallottam...Brian-nel vagy?!-Kérdezte hátra dőlve.
-Kitől hallottad?-Vontam fel a szemöldökömet.
-Hát...Úgy kb. a suli arról beszél, hogy Brian-nel voltál a Pizzásban, plusz hazavitt, meg...Ilyenek.-Vont vállat.-Szóval?!
-Nem mint hogyha olyan...Sok közöd lenne a magánéletemhez, de...Nem.Még nem vagyunk együtt.-Ráztam meg a fejem.
-Még?!De...Akkor szóval együtt lesztek.-Kérdezte
-Nem tudom, Carl...-Sóhajtottam hátra dőlve.-Ahogy majd sikerül.De...Ígérem, neked fogok először szólni, ha összejöttünk, oké?!
-Oké.-Vigyorodott el, majd felállt és elment...
Megráztam a fejem és a fülhallgatómon elkezdtem zenét hallgatni.
Az óra elkezdődött és rá öt perc múlva nyílt az ajtó...Brian és néhány srác jött be...
-Beugorhatunk egy körre?!-Léptek oda a pókerezőkhöz a srácok.
Brian viszont...Észrevett engem és odajött.
-Szia!Leülhetek?
-Szia!-Mosolyogtam rá.-Persze, nyugodtan.-Bólintottam.Kinyomtam a zenémet és felé fordultam.
-Látom itt is zajlik az élet...-Nézett körbe.
-Ja...Habár...Én unatkozok.-Vontam vállat.
-Na...Akkor most már nem fogsz unatkozni!-Dőlt hátra mosolyogva.-Akkor...Hova lenne majd kedved elmenni?
-Hát...Én mindenre vevő vagyok.-Vontam vállat.-Oda viszel, ahova gondolod.Csak...Ne kelljen kiöltözni és kész.-Mosolyodtam el.-Azt...Nem annyira szeretem.
-Az...Anyám nagyon kíváncsi rád és felvetette, hogy...Eljöhetnél hozzánk egy családi vacsorára.Érted megyek és haza is viszlek majd.És...Ki sem kell öltözni!
-Oké, szívesen!-Bólogattam.-Már persze ha nem esznek meg a szüleid...-Pirultam el.
-Nem...Eddig még senkit nem ettek, vagy öltek meg.-Rázta meg a fejét nevetve.
-Oké...Akkor nekem oké.-Bólintottam kuncogva.-Amúgy...Carl nagyon érdeklődött.-Tereltem el a témát.
-Miről?
-Rólad és rólam.Állítólag...Az egész suli arról beszél, hogy van köztünk valami, mivel együtt voltunk a Pizzásban meg hazavittél...Mondom...Gratulálok...-Horkantottam.-Mint az oviban...Beszélgetünk és máris a családfánkat tervezik!
-Nyugi...-Vont vállat.-Ez mindig is így ment...Tudod...A hírnév.-Látványosan kihúzta magát.
-Hé!Ne struccozz!-Vágtam hasba.Egyszerre nevettünk fel.
***
-Hát...Akkor sziasztok!Holnap találkozunk.-Intettem morcosan Sandra-éknak.
Ő és Dessy ma kocsival mentek.Én meg...Várhatok arra az ostoba buszra egy órát!
Leültem a padra és a cipőmet kezdtem el tanulmányozni.
Megállt egy kocsi előttem és én felpillantottam...A fekete Dodge Viper ablaka le volt húzva és a sofőr rám mosolygott.
-Elvigyelek, Kelly?!-Kérdezte kedvesen.
-Öhm...Hát...Az neked kerülő lenne.-Álltam fel bizonytalanul.
-Nem baj.-Vont vállat.-Na!Gyere, szállj be...Elviszlek!
-Oké...Köszi.-Beültem mellé és elindultunk.
-Sőt...Ezentúl mindig hazaviszlek.Tök unalmas lehet órákat várni a buszra...-Mondta, majd az Armani napszemüvege mögül rám pillantott...-Hm?
-Öhm...Nem...Azért ez már...
-Nemet nem fogadok el, szóval...Igen, vagy igen?!-Rázta meg a fejét vigyorogva.
-Ahj...Szörnyű vagy!Mondták már?!-Dőltem hátra.
-Ja...Egy páran.-Vont vállat.
-Elárulom neked, hogy nem hazudtak.-Mosolyodtam el.-De nyugi...Nem vagy egyedül...-Bámultam ki az ablakon.
A kocsi befordult a bekötőútra, aztán néhány perc múlva megállt a házunk előtt.
-Pénteken...Este hatra itt vagyok érted, oké?-Vette le a szemüvegét.
-Túl kedves vagy velem...-Mosolyodtam el.
-És az baj?
-Nem...Dehogy...-Ráztam meg a fejem.-Csak...Mindig zavarba hozol és inkább az zavar.-Igen, most is elpirultam...Juhé!...
-Nem direkt csinálom, csak...-Nem fejezte be a mondatot.A tekintetét lekapta rólam és kibámult a szélvédőn.
-Csak?
-Kelly...Én...Nagyon kedvellek téged.És nem is értem, hogy eddig miért nem vettelek észre.Pedig...Ott voltál mindvégig előttem.-A szeme sarkából rám pillantott, a reakciómra várva.
-Én is...Nagyon kedvellek, Brian, csak...Félek, hogy Te is olyan vagy, mint a többi srác.Nem akarok csak egy trófea lenni, érted?-Beharaptam az alsó ajkam és kiszállni készültem.
-Várj!-Ragadta meg a kezem.Visszaültem és ránéztem.-Te...Te soha nm lennél csak egy trófea...Én...Komolyan gondolom ezt, Kelly...
-Én is, ezért nem kell sietnünk...A randi az oké meg minden, de...Nem akarok csalódni benned.Ugye megérted?!
-Igen, persze.-Bólintott.Elengedte a kezem.-És igyekszem...Én sem akarom, hogy csalódnod kelljen.
-Én most megyek...Oké?-Kiszálltam a kocsiból és átballagtam az Ő oldalára.-Majd beszélünk...
-Ja...-Bólintott mosolyogva.
Adtam neki egy puszit és hátrébb léptem.
Ő integetve elhajtott, aztán én megfordultam...
Mosolyogva, rózsaszín ködben úszva indultam az istálló felé...

4.Fejezet: Anyai Tanács

Anyut megtaláltam a konyhában.Ő persze azonnal észre vette a jókedvemet...
-Na...Mi ez a kitörő öröm?Valamit ünneplünk?-Kérdezte mosolyogva.
-Anyu...Te...Te már randiztál gondolom, igaz?-Kérdeztem halkan, mire bólintott.
-Mire akarsz kilyukadni, kicsim?-Kérdezte a pultnak dőlve.
-Szóval...Randira hívtak.Péntek estére...-Vallottam be elpirulva.
-Gratulálok!-Mosolygott rám kedvesen.-És...Kicsoda?
-Most kapaszkodj meg...-Mosolyogtam.-Brian Frederic.
-Andrew Frederic, az ingatlanos fia?!-Kérdezte meglepetten, mire bólintottam.-Hú...Gratulálok, drágám!-Ölelt meg.
-Anyu...-Toltam el magamtól.-Én...Én még sosem randiztam...
-Hova hívott el?-Kérdezte.
-Egy mozira, aztán vacsizni.-Feleltem.-Mit vegyek fel?!
-Kicsim...Nyugodj meg...Péntekig még van időd és majd segítek eldönteni.De ha jól gondolom...Most dolgod van, nemde?-Vonta fel a szemöldökét, mire homlokon csaptam magam.
-Oh...Oké, rohanok!-Hadartam, majd egy puszit nyomtam az arcára, felrohantam, átöltöztem és mentem is le az istállóba...
***
Amikor kiértem az istállóba, láttam, hogy Luke Gvertical-lal küzd.A ló nem hagyta, hogy kivezessék.
-Luke!-Szóltam oda neki, majd megszaporáztam a lépteimet.-Hagyd!Majd én...-Vettem át a helyét és lenyugtattam Gverti-t.-Csss...Nyugi, fiú...-Simogattam meg.Kezdett megnyugodni és ellazulni.
-Téged is lehet látni?!-Morogta Luke.-Még jó hogy betoltad az orrod...-Mondta, majd elsietett...
-Luke...-Motyogtam távolodó alakját bámulva.
-Hát ebbe meg mi ütött?!-Kérdezte Bobby mellém lépve.
-Fogalmam sincs.-Ráztam meg a fejem.-Rám haragszik?!-Pillantottam a férfire, aki vállat vont.
-Egész nap ilyen volt.-Mondta.-Nem tudom mi a baja...
-Mindegy...Kiviszem Gvertical-t a futtatóba.A kis körbe.-Indultam kifelé a lóval.
-Oké, ha kell valami szólj.-Bólintott, majd Ő is elment és mi is elindultunk a gyakorlópályára Gvertical-lal.
Beérve a körpályára lecsatoltam a szárról, mire Ő odébb ügetett...
-Nos...Először is meg kell, hogy ismerjük egymást, nagyfiú.-Mondtam.-Azt tudom már rólad, hogy szeretsz ellenállni.-Simogattam meg az orrát.-De szeretném, hogy Te is tudd rólam, hogy...Nem engedek.Határozott vagyok és nem fogom hagyni, hogy velem is ezt tedd.Önfejű vagyok és határozott.Ahogy Te is.Ezért...Szeretném ha segítenénk egymást és összetartanánk.Érted?-Kérdeztem, mire Gvertical horkantott.-Okos fiú...-Paskoltam meg a nyakát.-És...Egyet értesz?
A ló habozott, majd megbökte a vállam.-Ezt igennek veszem...
Majd elléptem tőle és a nyelvemmel csettintettem egy párat, mire elkezdett futni.Beálltam a kör közepére és hajtottam.
Eközben anyu kijött a házból és odajött a karámhoz, a lécnek támaszkodva.
-Oké...Ssss...-Állítottam meg Gvertical-t néhány kör után.-Ügyes fiú, jól van...-Paskoltam meg a nyakát.
Kezem a nyakáról átkerült a lapockájára és óvatosan végig simítottam a hátán, de megugrott...
-Sss...Nyugi.Nem bántalak...Bízz bennem, Gvertical...-Suttogtam, majd ismét megpróbáltam.Most tűrte, de nemigazán tetszett neki.-Oké...Semmi baj...Nem bántalak...-Motyogtam, majd odaléptem a fejéhez és megsimogattam.Majd anyu felé fordultam.-Anyu!Hoznál nekem a raktárból levendulaolajat?-Kérdeztem.
-Persze.Mindjárt hozom...-Bólintott, majd elsietett.
-Most...Kipróbálunk egy kis aromaterápiát.-Mondtam a lónak.-A levendulaolaj megnyugtat.
Anyu meghozta a kis üvegcsét, amit elvettem tőle és a kezembe csepegtettem.Gvertical-hoz léptem és felé nyújtottam a kezem.Megszaglászta, majd felhúzta a felső ajkát, ami azt jelentette, hogy tetszik neki...Odaléptem hozzá és az orránál bedörzsöltem az olajat.Majd a homlokánál és a füleinél is...Bele masszíroztam a bőrébe, s közben halkan beszéltem hozzá.
-Oké...-Suttogtam.-Most, hogy ellazultál, amint látom...Ismét végigsimítok a hátadon...-Kezem a lapockáján volt és a marjától egészen a faráig végig simítottam a törzsén, amit rezzenéstelenül tűrt...
-Oké...-Mosolyodtam el.-Ügyes vagy!
-Teljesen ellazult...-Lépett mellém anyu.-Hogy csináltad?
-Aromaterápia.-Feleltem.-A levendulaolajtól ellazul...Jess tanította.-Mosolyodtam el halványan.
Ritkán szoktam anyuval Jessica-ról, a nővéremről beszélni.Az arcán megrándult egy izom...
-Nagyon hiányzik...-Suttogtam.
-Nekem is kicsim...-Karolta át a vállam.-El sem tudod képzelni mennyire...-Suttogta, majd egy puszit nyomott a hajamra.Összeszorítottam a számat, mivel nem akartam sírni.Aztán eltávolodtam anyutól.
-Beviszem Gverti-t...-Köszörültem meg a torkom.-Fáradt vagyok és Ő is.Ennyi elég volt mára...
-Oké...Én meg bemegyek.-Bólintott mosolyogva.-Éhes vagy?
-Nem...Ettünk a pizzásba.-Ráztam meg a fejem, majd elindultunk az istálló felé.
Bevittem a bokszba Gvertical-t, majd ellenőriztem a vizét és a kajáját.A többi lónak is, aztán elbúcsúztam Tőlük és indultam befelé...
Apu és anyu is a nappaliban volt.
-Én...Felmegyek.-Intettem a lépcső felé.
-Kicsim!Hogy haladsz Gvertical-lal?-Kérdezte apu.
-Nagyon jól.-Mosolyodtam el.-Aroma terápiáztam vele és nagyon bevált.Szóval...Jól haladok.-Vontam vállat.
-Oké, csak ennyit akartam.-Bólintott mosolyogva.
Én felsiettem a lépcsőn, be a fürdőmbe, lezuhanyoztam, fogat mostam, aztán átvéve a pizsimet bedőltem az ágyba és szinte azonnal elaludtam, hogy Brian-nel álmodhassak...

3.Fejezet: A Meghívás

Az eredmény 4-3 lett a mi javunkra.A srácok nagy örömmel mentek le a pályáról és mi is a lányokkal, hogy a folyosón megvárjuk Brian-t és a többi srácot...
Viszont hamarabb találkoztunk Brian-nel, mint gondoltam.Ő még nem ment be az öltözőbe, mikor mi leértünk.
-Én mondtam, hogy leveritek Őket!-Mosolyogtam rá.
-De csak azért, mert Te itt voltál...-Mosolygott rám.-Mi még lezuhanyzunk meg haza dobjuk a cuccokat...Addig ti...Mi lenne ha a pizzásban találkoznánk?-Kérdezte.
-Oké, nekünk jó.-Bólintottam.-Akkor...Ott találkozunk.-Mondtam, majd a lányokkal elmentünk.
Elindultunk a főutcán, a pizzaház felé.Közben én előkerestem a mobilom, hogy hazaszóljak anyunak, hogy ma később megyek.
-Szia, Kicsim, mondd csak!-Vette fel.
-Szia, anyu!Csak szólok, hogy ma később megyek haza.Meghívtak a srácok a pizzásba biliárdozni...-Mondtam.
-Oké, megleszünk nélküled.-Hallottam, hogy elmosolyodik...-Érezzétek jól magatokat!
-Oké, meglesz!Szia!-Mondtam, majd ő is elbúcsúzott és bontottuk a vonalat.
-Nekem is kéne egy olyan anyuka mint neked...-Sóhajtott fel Dessy.-Az enyém mindig nyaggat...Tanulj már, pakolj el, hozd ide, vidd el az öcsédet, stb...-Morogta.
-Talán azért nyaggat a tanulással, mert bukásra állsz három tantárgyból...Nem?-Kuncogott Sandra.
-Jól van na!-Morgolódott, Dess, majd beléptünk a pizzásba és leültünk a hátsó asztalhoz, a biliárd mellé.
-Sziasztok!Mit hozhatok?-Kérdezte a pincérlány.
-Heló, három kóla lesz.-Mosolyogtam rá.Na igen, már előre megbeszéltük a rendelést a csajokkal...
-Oké.-Bólintott.-Más valamit?
-Majd később...-Mosolyodott el Sandra.
-Rendben, máris hozom.-Mondta a lány, majd elment...
-Szóval...Te és Brian?-Hajolt előrébb Dess.-Mi van köztetek?Bejön?
-Ahj, Destiny...-Sóhajtottam.-Már mondtam, hogy Brian nagyon helyes srác és kedves.De...Tartok is Tőle.Nem akarom, hogy...Érted...
-Igen.Nem akarod, hogy átvágjon.-Bólintott Destiny.Én s bólintottam.
-De mint mondtam, Ő nem olyan.Bri rendes srác...-Mondta Sandra, majd meghozták a kólákat.Fizettünk is.
Miután a lány elment ismét dumálni kezdtünk.
-Plusz...Nem is ugranék bele csak úgy egy kapcsolatba.Gondoljatok csak bele...Eddig Brian nem is beszélt velem.Épphogy köszönt.-Ráztam meg a fejem.-És most hirtelen...
-Kinyílt a szeme...-Vont vállat Sandra.-Rájött, hogy Te is itt vagy.
-Ja...És...Ha ránk hallgatsz nem szalasztod el a lehetőséget.-Bólogatott Dessy.-Gondolj bele...Te lennél a leghíresebb csaj a suliban, mint Misis Frederic.Hát nem lenne buli?!-Kuncogott.
-Még jó, hogy már az esküvőnket tervezitek...-Ráztam meg a fejem mosolyogva.
Ekkor nyílt a bejárat és a fiúk jöttek be...Brian azonnal észrevett minket és felénk közeledtek.
-Nyugi...Eszméletlenül jól nézel ki és már úgyis elcsavartad a fejér!-Suttogta oda nekem Dessy.
Mosolyogva jött oda Brian és még négy fiú...
-Sziasztok!-Köszöntek.
-Hali...-Köszönt halkan Sandra.
-Heló!-Köszönt kacéran mosolyogva-tudjátok, olyan Dessy-s módon-Destiny.-Szép volt a meccs...
-Aha, ügyesek voltatok...-Bólintottam elpirulva, majd beljebb ültünk, hogy a srácok is le tudjanak ülni.Brian persze mellém ült, amitől totál elpirultam...Ó, jaj!
***
A délután további része nagyon jól telt.Kiderült, hogy Brian olyan jó biliárdban, mint fociban.
-Nekem lassan indulni kéne...sok dolgom van még.-Mondtam halkan.
-Haza viszlek.-Állt fel Brian is.-Kocsival vagyok.
-Öhm...Oké, köszi.-Bólintottam, majd elköszöntünk és elindultunk kifelé.
Egy fekete Dodge Viper-je volt, ami gyönyörű, gyors és kényelmes is egyben...Azt hiszem beleszerettem a kocsijába...
-Hú...Király kocsid van...-Mosolyogtam rá.
-Köszi.-Biccentett, majd kinyitotta nekem az ajtót, aztán ő is beült és indultunk hozzánk...
-Szóval...Tök jól éreztem magam...Veled...-Mosolyogtam rá.-Jó volt ez a délután...
-Én is jól éreztem magam...Örültem, hogy itt voltál...-Mosolygott rám vissza.
-És...Pénteken ráérsz?-Kérdezte.
-Mire?Vagyis...Igen...-Hebegtem.
-Pontosabban péntek este...-Mondta.-Elmehetnénk valahova...
-Öhm...Ez...Ez egy...Randi meghívás?-Kérdeztem halkan.
-Öhm...Ja, olyasmi.-Bólintott.-Szóval...Lenne kedved?
-Hova?-Vontam vállat.
-Mozi, aztán vacsora, vagy valami ilyesmi...-Mondta.
-Oké, benne vagyok.-Bólintottam.
-Király...Akkor...Érted megyek úgy...Hétre?-Pillantott rám.
-Oké, az jó lesz.-Bólogattam, majd befordult a bekötőúton, ami a ranch-re vezetett.
Majd megpillantottuk a házat és az istállót.
-Még nem is láttam a rach-otokat...-Pillantott körbe.Az út mentén mind két oldalt legelők és mezők voltak.Mögöttük pedig erdő.-Tök szép...
-Köszi...-Mosolyodtam el, majd körbe néztem.
Brian leparkolt a házunk előtt, kiszállt és kinyitotta nekem is az ajtót...Kisegített.
Milyen lovagias!
-Hát...Köszi, hogy haza hoztál...-Mosolyogtam rá.-És...A pénteket meg majd...Megbeszéljük.-Vontam vállat.
-Oké és...Igazán nincs mit.-Támaszkodott a kocsinak.
-Hát...Akkor...Szia...-Motyogtam.Majd odaléptem hozzá, megöleltem és egy puszit nyomtam az arcára.
-Szia...-Intett, majd beszállt és elhajtott.
Én meg ott álltam és bámultam, amint elmegy...Majd egy sóhaj kíséretében mosolyogva megráztam a fejem és indultam a ház felé...
-Szia...-Intett Bobby.-Hát ez meg?-Kérdezte mosolyogva.-Ki volt ez a srác?Csak nem a barátod?
-Hát...Olyasmi.-Vontam vállat.A rózsaszín köd ott úszkált körülöttem és csőlátásom lett...-Randira hívott pénteken és...-Vállat vontam.
-Na...Gratulálok!-Mosolygott rám.-Anyád bent van a házban, apád pedig az istállóban...-Mondta.
-Oké...Na...Bemegyek, ledobom a cuccom, átöltözök, aztán ellátom Gvertical-t meg a többieket.-Kezdtem el hátrálni.
-Már megvolt.-Mosolygott Bob.-Már csak Gvertical edzése maradt...De...Mivel nap közben volt vagy negyven fok nem akartuk kivinni még.
-Akkor azt elintézem.-Mondtam.-Na...Mindjárt jövök.-Mondtam, majd besiettem a házba, hogy beszélni tudjak anyuval...

2.Fejezet: A fiúk és én

Hétfőn reggel hatkor keltem, hogy elkészüljek és suliba mennyek.
Lezuhanyoztam, fogat mostam, fésülködtem és sminkeltem.Aztán persze mentem öltözni.Egy barackvirág színű atlétát, rövidnadrágot és fekete balerinacipőt vettem fel.Hozzá egy nyaklánc, parfüm és kész is voltam ( http://www.polyvore.com/cgi/set?id=30170048 ).Mivel már nem tanultunk a suliban, csak egy kisebb fekete válltáskát szoktam vinni, amibe enni-, innivalót tettem.
És mentem is ki az iskolabusz elé...
***
-Kelly!-Mosolygott rám a barátnőm, Destiny.
-Dessy!Szia!-Mosolyogtam rá vissza, majd egymás mellett elindultunk az udvaron a suli felé.-Mi újság?
-Semmi...Ma délután jössz a meccsre?-Kérdezte.-Tudod...A focimeccsre...
-Nem tudom...Te mész?-Vontam vállat.
-Naná!A cuki srácokért...-Kuncogott.Na igen, ő ilyen...Imád pasizni.-Na...Gyere már!Bepasizol Te is...-Lökött meg kedvesen.
-Oké...-Vontam vállat.-Rögtön órák után lesz, ugye?-Kérdeztem, mire bólintott.
-Én törivel végzek.Te?-Kérdezte belépve a suliba.
-Biosz.-Húztam el a számat.-Az aulában találkozunk, oké?
-Oké.Na szia...-Intett, majd elmentünk a termünkbe és az órák megkezdődtek...
***
Végigültem négy órát, aztán Destiny-vel és Sandra-val mentünk az ebédlő felé.Vettünk egy tálcát, rápakoltunk egy-egy szendvicset, almát és ásványvizet.Aztán leültünk az asztalunkhoz...
Alighogy beszélgetni kezdtünk nagy ricsaj lett és berontott az ebédlőbe az elit csapat...A focisták...
Élükön persze Brian Frederic-kel, a kapitánnyal...Aki, igen, bevallom egy nagyon helyes srác.De úgysem állna szóba egy magamfajta középosztályú csajjal...
-Ah...-Nyögött fel Sandra.-Brian Frederic...A suli leghelyesebb sráca...-Bökött oldalba.-És Téged néz, Kelly!
-Jaj Sandra...Dehogy...-Fordultam vissza előre, majd ittam a vizemből.
-Dehogynem...És erre is jönnek...Hú...Jó a hajam?!-Igazította meg magát színpadiasan barátnőm.
-Sandra!-Böktem oldalba kuncogva, de jókedvem helyét a meglepettség vette át, mikor valaki a nevemen szólított...
-Kelly...-Azonnal az ismeretlen felé fordultam és maga Brian állt ott előttem.-Szia...-Mosolyodott el.
-Öhm...Heló, Brian...-Köszöntem halkan.-Mondd...
-Szóval...Ott leszel a meccsen délután?-Kérdezte, mire bólintottam.-Szuper...Utána ráérsz?Vagyis...Ráértek?-Pillantott a barátnőimre is.-Megyünk a pizzásba biliárdozni...Eljöhetnétek...
-Ott leszünk!-Válaszolt helyettem Destiny.
-Oké...Akkor...A meccsen találkozunk.-Mosolygott rám még utoljára, majd elment...
-Te jó ég...-Fordultam vissza a lányokhoz.-Én álmodtam, vagy Brian Frederic most tényleg elhívott magukkal minket?!-Kérdeztem halkan.
-Nem...Azt hiszem nem álmodtál, Kelly.Vagy ha álmodtál...Akkor ugyanazt álmodtuk.-Állapította meg Dessy.
-Na jó...Nekem mennem kell órára.-Álltam fel.-Akkor óra után az aulában találkozunk csajok, oké?-Kérdeztem, mire bólintottak.-Na hali...-Intettem, majd mentem bioszra...
***
Az aula felé tartottam és még mindig azon gondolkoztam, hogy Brian vajon tényleg meghívott?!És igen...Tényleg...
-Na végre!-Lökte el magát a faltól Dessy, mikor megpillantott, majd Sandra-val és vele elmentünk a pálya felé...
-Kíváncsi vagyok, hogy nyerünk-e...-Mondta Sandra.-Állítólag a State Forbes suli nagyon erős foci terén...
-Bízzunk a srácokban.-Mosolyodtam el, majd elindultunk a nézőtér felé vezető folyosón, ami az öltözők előtt vezettek el...
-Kelly...Hé...-Jelent meg Brian.-Dumálhatnánk...Négyszemközt?-Kérdezte.
-Kelly...Mi foglalunk helyet.-Motyogta Dessy mosolyogva, majd Sandra-val elhúztak.
-Hát...Mondd csak...-Mosolyodtam el félénken.
-Csak...Annyi, hogy örülök, hogy eljöttél.Sokat jelent...-Mondta mosolyogva.
-Azt hiszem...A szurkolód vagyok.-Kuncogtam.-Hajrá...
-Meglesz...-Kacsintott rám.-Most, hogy itt vagy ez erőt ad és leverem őket...-Nevetett fel.
-De azért csak okosan...Nem kéne, hogy kiállítsanak...-Támaszkodtam a falnak.
-Majd igyekszem visszafogni magam.-Lépett mellém.Ő is a falnak dőlt.
-Nem kéne menned bemelegíteni?-Kérdeztem rá pillantva.
-Kibírnak néhány percet nélkülem.-Vont vállat.-Akkor...Meccs után jöttök velünk a pizzásba?-Kérdezte inkább.
-Megígértük, nem?!Naná, hogy megyünk.-Löktem el magam a faltól.-Na...De én megyek, megkeresem a lányokat.
-Oké...Majd figyellek...-Mosolygott rám.
-Sok sikert...-Léptem oda hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.Aztán megfordultam és mentem a nézőtérre.
Megtaláltam a lányokat és beültem középre, kettőjük közé.
-Na?!-Kérdezte egyből Sandra.
-Mi volt?!-Érdeklődött Destiny is.
-Semmi extra...-Vontam vállat.-Csak...Dumálgattunk.-Mosolyodtam el.
Aztán a csapatok felvonultak a pályára, a meccs pedig megkezdődött...
-Szóval...A fiúk és Te mi?!-Bökött oldalba Dessy.-Brian helyes srác.És akar is tőled valamit.-Mondta.
-De mit?!Azt, hogy az ágyába ugorjak...-Ráztam meg a fejem.
-Nem...Ő nem olyan.-Csatlakozott Sandra.-Az egyik barátnőm pasija volt.És tényleg nem...Szóval érted...Ő nem olyan srác.Jó fej és nem csak AZT akarja.
-Oké, oké...Ne védd!-Emeltem fel a kezemet.-Én is kedvelem...És...Eszméletlenül helyes.-Azt hiszem elpirultam, mert a két barátnőm összemosolygott.
-Neked bejön.-Mondta Sandra.Aprót bólintottam.-A felesége akarsz lenni és három kicsi gyereket akarsz tőle!
-Hármat?!Miért pont hármat?!-Harsantam fel.
-Nem tudom...Ez jött...-Vont vállat.-Na...Majd ma kiderül.-Mosolygott rám.
-Az biztos.-Bólintott Dessy, majd Sandra-val összenéztek...Tudtam, hogy Ők tudnak valamit, amit Én nem.
-Ti tudtok valamit!-Pillantottam rájuk.-Na!Gyerünk, ki vele!
-Mi?!Hogy mi?!Dehogy is!-Intett le Dessy.-Képzelődsz...
Vissza akartam vágni, amikor a szurkolótér felharsant és egy emberként üvöltötte, hogy "GÓÓÓÓL!!!".
És ki más rúgta volna, ha nem a híres és eszméletlenül helyes Brian Frederic...

1.Fejezet: Új Dolgok...

-Én még mindig nem hiszem ezt el!-Csapta le anyu a villáját egy kicsit erősebben az asztalra.Na igen...Ő ilyen.Szeret idegeskedni.-Hogy tehet ilyet egy ember?!Egy szerencsétlen, védtelen állatot bántani...
-Drágám...Nyugodj meg!-Fogta meg apu anyu kezét, hogy lenyugtassa.
-Én sem értem ezeket az embereket, amúgy...-Vontam vállat.-Gvertical egy remek ló...És ha normális módon tanították, idomították volna be akkor most nem lenne ilyen.-Ráztam meg a fejem.
-Sajnos vannak ilyen emberek.-Szólt közbe Bobby.-Én is ismerek, nem is egy olyan embert, akik erőszakkal akarják idomítani a lovukat...Ez a lehető legrosszabb módszer...
-Bizony.-Bólintott apu.
-Na jó...-Álltam fel.-Én befejeztem a vacsorát.Köszönöm, finom volt.-Mondtam, majd felmentem a szobámba.
Leültem az íróasztalomhoz és a Jessica-ról és Shadow-ról készült képet néztem, ami ott volt az asztal sarkában...
-Mit csinálja, Jess?-Kérdeztem halkan.-Gvertical remek ló...De sok munka van vele...És...Félek, hogy ez nem fog menni...Belefáradtam...Belefáradtam már ebbe, Jessica...-Borultam az asztalra és halkan sírni kezdtem...-Mit tehetnék?!Segíts nekem!
***
Még kimentem az istállóba, hogy megnézzem a lovakat.
Az utolsó bokszhoz léptem, amiben Gvertical kapott helyet.
-Szia Gvertical...-Mosolyodtam el.A mén érdeklődve nyújtotta előre hosszú, kecses nyakát, majd miután meggyőződött róla, hogy nem akarom bántani előrébb lépett és a fejét kidugta felül.-Csak...Gondoltam megnézlek...-Nyújtottam ki a kezem, amiben egy mentolos cukorka volt.Megszaglászta, aztán óvatosan elvette és elropogtatta.-Rá kell jönnöm a múltadra.És el kell érnem, hogy megbízz bennem.-Motyogtam, miközben az orrát simogattam.-Megtanítalak szeretni és bízni...-Elmosolyodtam, mikor megbökte a kezem.-Jó éjt nagyfiú...-Suttogtam, majd kimentem...
Visszamentem a házba, lezuhanyoztam, fogat mostam, aztán mentem aludni...
***
Másnap reggel pihenő napom volt, vasárnap.De persze szombaton és hétvégén tízig aludhattam...Szombaton viszont a szokott időben keltem mindig, hatkor.És csak a vasárnapot pihentem.
Kilenckor kikeltem az ágyból, bementem a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam.Fogat mostam, kifésültem a göndör hajam és felkentem magamra egy kis szempillaspirált.Mint minden reggel...
Aztán mentem öltözni.Úgy döntöttem, hogy még várok egy kicsit Gvertical képzésével, elmegyek, kilovagolni egyet.
Egy világos barna lovaglónadrágot és egy zöld, csíkos pólót vettem fel.A földszintre lementem...Anyu a konyhában volt...
-Jó reggelt...-Mosolyogtam rá.
-Neked is...Itt a reggelid.-Tette le elém a pirítóst és a narancslevemet, amihez hozzáláttam.
-Apu?-Kérdeztem, mikor betettem a mosogatógépbe a tányért és a poharat.
-Jött egy új, fiatal lovászsrác.Őt vezeti körbe.-Felelte anyu.-És...Meg kell, hogy jegyezzem...Nagyon helyes.-Kuncogott.
-Anyu...Te férjezett asszony vagy.-Forgattam meg a szememet, majd felkaptam egy almát, egy puszit nyomtam az arcára, felhúztam a csizmámat és mentem az istállóba...
-És végül Ő Cindrella...-Hallottam meg apám hangját.-És persze a csikója, Sparkle.
-Jó reggelt...-Köszöntem halkan, ezzel megzavarva a beszélgetést.Mind a ketten felém fordultak.
-Áh, kicsim...-Mosolygott rám apu.-A legjobbkor...Ő az új lovászunk.
-Szia...Kelly vagyok.Kelly Drent.-Mosolyogtam rá, kezet nyújtva.
-Öhm...Lucas Everest.-Viszonozta a gesztust egy kis fáziskéséssel.
-Szóval...Akkor a körbevezetéssel megvagyunk.-Szólalt meg apu, megtörve a kínos csendet.
-Apu...Gvertical idomítását még halasztom 1-2 óráig...Kilovagolok Shadow-val...Ha nem gond.-Motyogtam.
-Oké, rendben.De ne hajtsd nagyon.-Mondta a fekete mén felé pillantva.
-Dehogy...-Ráztam meg a fejem.-Öhm...Lucas...Van kedved jönni?-Kérdeztem, mire apámra pillantott, aki mosolyogva bólintott.
-Oké, szívesen.-Bólintott mosolyogva.-Kit nyergeljek?
-Dakotát.-Mutattam a Colorado Ranger kanca felé.Hozzá láttunk a munkához...
***
Mér felnyergelve vezettük ki a lovainkat, aztán felültünk az istálló előtt.
-Merre?-Léptetett mellém Lucas.
-Csak gyere utánunk...-Mosolyogtam rá.-Kimegyünk a forráshoz...
Elindultam az egyik erdei ösvény felé, ami kiszélesedett, így egymás mellett tudtunk lovagolni.
-Honnan jöttél, Lucas?-Kérdeztem kedvesen.
-Inkább csak Luke...Mindenki így szólít.-Mosolygott rám.-Amúgy...A városból.
-Régóta lovagolsz?-Kérdeztem, mire bólintott.
-Négy éves korom óta.Az apám díjugrató...Volt...Egy baleset miatt lebénult deréktól lefelé.A lova ráesett egy rosszul ugrott akadály után...-Mondta halkan.
-Oh...Sajnálom...-Mondtam.-Várj csak!az apád...Véletlenül nem Joshua Everest?!-Kérdeztem hirtelen.
-De...Ő az.-Bólintott mosolyogva.
-Hú...Hatalmas rajongója voltam.-Vallottam be.-És a lovát, Pegazust is imádtam...Kár, hogy el kellett altatni szegényt.
-Igen...Apu is nagyon nehezen fogadta.Amikor magához tért a kórházban nem is magával foglalkozott...Rögtön azt kérdezte: "Mi van Pegazussal?!Ugye semmi baja?!".
-Gondolom nehezen érintette.-Bólintottam együtt érzően, majd balra fordultunk, egy kicsi ösvényen.
-Vágtázunk egy kicsit?-Kérdezte, mire bólintottam.Megsarkalltuk a lovakat, akik boldogan ugrottak vágtába és meg sem álltunk a forrásig...

Bevezető

Az istállóban tevékenykedve alig bírtam elviselni a hőséget.A lovaknak is melegük volt.
-Bobby...-Szóltam oda a fő lovászunknak, aki odalépett mellém.
-Mondd hercegnő...-Mosolygott rám.
-Mi lenne ha kivinnénk a lovakat a futtatóba?A slaggal locsolhatnánk őket...Nagyon melegük van.-Vetettem fel, mire bólintott.
-Kiviszem Cindrella-t.-Húzta el a szürke kanca bokszajtaját, majd a lovat kivezette, aki után ment a gyönyörű, fekete csikója, Sparkle is.
Én is beléptem Shadow bokszába, aki egy koromfekete, gyönyörű Angol Telivér mén.
Azért hozták el hozzánk, mivel versenyló volt, akit annyira hajtottak, hogy majdnem belepusztult.A nővérem, Jessica lova volt...De csak volt...
Nagyon kötődtek egymáshoz és remekül kijöttek.Jess sokáig lovagolta őt, de miután a nővérem elment...Shadow életkedve is eltűnt.
Egy halk sóhajjal felcsatoltam a vezető szárat és kivittem a mént a futtatóba...
Aztán a többi lovat is kivittük.Három lovásszal, Bobby, Vinny, Raul és persze velem együtt hozzá láttunk a fürdetéshez, amit a lovak elégedetten tűrtek...
Aztán átvittük Őket a legelőre, hogy futkározzanak.
Aztán vissza mentünk az udvarra...
Az istálló konyhájában készítettem magunknak is egy jó, kis hűsítő limonádét, amit mindenki elfogyasztott és akkor hallottuk meg, hogy egy autó közeledik...
Kimentünk és láttuk, amint egy fekete, Ford típusú terepjáró jön a házunk felé, maga után húzva egy lószállítót...
-Egy újabb ló...-Mosolyogtam Bobby-ra, majd odébb álltunk, hogy a kocsi leparkolhasson...
A kocsi megállt és egy köpcös, őszülő férfi igyekezett felénk, a homlokát törölgetve.
A lószállítóból félelmetes rúgások jöttek, amitől egy kicsit megrémültem.
-Jó erős ló lehet...-Állapítottam meg halkan, mire Bobby bólintott.
-Jó napot...Az intézmény vezetőjével szeretnék beszélni...-Lihegte a férfi.-Trevor Mchall vagyok...
-Jó napot Uram...A szüleim vezetik a farmot, de Ők házon kívül vannak...Miben segíthetünk?!-Kérdeztem kedvesen.
-A lányom, Yvette lovát szeretném maguknak adni...Teljesen kezelhetetlen és vad az az állat...A lányomat is megsebesítette...Ingyen a maguké, csak vigyék!-Hadarta kétségbeesetten.
-Oh...-Bólintottam.-Bobby...A papírokat...-Fordultam a lovász felé, aki bólintott, majd a férfival elmentek az istálló irodája felé...-Srácok...Addig mi szedjük le a pacit.-Mondtam és leengedtük a rámpát.
-Biztos, hogy Te mész fel hozzá, Kelly?!-Kérdezte óvatosan Raul.Féltett engem, de semmi oka nem volt rá.
-Igen...Elintézem...-Bólintottam mosolyogva, majd óvatosan az oldalajtóhoz léptem és kinyitottam...
Egy pej mén állt bent, a falakat rugdosva, meg-megugorva.A füleit hátra lapította, az első lábaival kapart, a hátsókkal meg nagyokat dobbantott.
-Hé...Szépfiú...-Szólaltam meg halkan és kedvesen.-Ne félj Tőlem, oké?Nem akarlak bántani...-Mondogattam, miközben egyre közelebb léptem hozzá.-Csak...Segíteni szeretnék...Ugye megengeded?-Oldoztam ki óvatosan a kötelet.A ló minden mozdulatomat figyelte.Óvatosan kioldoztam, megfordítottam és elindultam vele lefelé.Eközben mindvégig beszéltem hozzá...
Kiértünk a napfényre és teljes pompájában láthattam az állatot...Egy gyönyörű, jól fejlett, egészséges Arab Telivér volt.Látszott rajta, hogy nagyon feszült, de nem volt veszélyes, vagy agresszív.Nem próbált meg bántani...
-Maga...-Szólalt meg Mr.McHall.-Hogy tudta levezetni ilyen könnyen?!-Lépett felém egyet, mire a ló megugrott.A férfi egyből hátrált...
-Csak szépen kell vele beszélni...Megérti, hogy nem akarjuk bántani.Kedvesnek kell lenni vele...-Mondtam, miközben óvatosan megpaskoltam a ló nyakát.-Hogy hívják?Meséljen Róla...
-A neve Gvertical.Egy hat éves Arab mén.Díjugrató ló lett volna, de, mint mondtam rendkívül agresszív és ellenséges.Nem akart engedelmeskedni, így...-Vállat vont.
-Ugye nem alkalmaztak fizikai, vagy lelki erőszakot?!-Kérdeztem rémülten.A férfi ismét vállat vont.-Ugye nem?!
-Muszáj volt...-Bólintott.-Teljesen kezelhetetlen ez a dög...Lehet, hogy jobb lett volna, ha a vágóhídra viszem...
-A papírokat elintézték?-Kérdeztem Bobby-tól, mire Ő bólintott.-Remek...Mennyen, Uram...Gvertical mostantól a legjobb kezekben lesz...-Mondtam fojtott hangon.Rettentően dühös voltam a férfire, amiért bántott egy lovat...Egy teljesen védtelen és gyönyörű lovat.
-Remélem holnap reggel már a belőle készült lókolbászt ehetem...-Morogta a férfi, majd beugrott a kocsijába és elhajtott...
Visszafordultam Gvertical felé...
-Ne aggódj...Itt nem eshet semmi bajod...A legjobb kezekben leszel.Vigyázok Rád...-Suttogtam neki mosolyogva.Belebámultam a gyönyörű, csokoládé barna szemébe, amiből értelem és félelem is sugárzott...-Meggyógyítalak...Ígérem...

Epilógus

Kiléptem a házból és a szemem elé tárult az erdő, a mezők, a hegyek és maga a természet látványa.Imádok itt élni...A ranch-unk Virginiában van, a hegyek között.Lelkileg és fizikailag beteg és elhanyagolt lovakat gyógyítunk.Imádom ezt csinálni.Ahogy a szüleim és az embereink is.
Az anyám, Sarah Sparks drent harminchét éves és lovakkal nőtt fel Coloradóban.Az apám, Thomas Drent itt nőtt fel, Virginiában, a ranchunkon.Ő is lovakkal élte a mindennapjait.Mint én...Amióta az eszemet tudom lovakkal kelek és fekszem.De mégsem olyan szépek a minden napjaink...
A nővérem, Jessica egy éve halt meg egy autóbalesetben.Nagyon közel álltunk egymáshoz, alig két év volt közöttünk.Ő volt az egyik legjobb barátom is egyben.
Emlékszem a szavaira, amiket a lovak gyógyításáról mondott: "Az által, hogy beteg lovakat gyógyítunk, mi magunk is gyógyulunk.A lelkünk megnyugszik, mikor az elégedetten, boldogan nyargalászó lovakat nézzük a legelőn és tudjuk, hogy egy jó dolgot cselekedtünk.Szebbé tettünk egy életet...".
Könnyek szöknek a szemembe még most is, mikor rá gondolok...Amikor Ő elment akkor fogadtam meg, hogy előttem nem lesz lehetetlen és profi gyógyító leszek...Egy suttogó...